Érdekes kérdés,kit szeretünk jobban a saját gyerekünket, vagy az unokánkat. Az első gyereked maga a csoda az első az életedben, és nem tudod elképzelni milyen lesz a második. Sokunk fejében megfordul a gondolat-vajon a másodikat is így fogom szeretni? Mikor aztán megszületik már nem is gondolkodsz csak szeretsz. A harmadikkal / és a bátrak a negyedikkel../ a legkönyebb, mert már profi anya vagy, legalábbis ezt hiszed.-Ez a kérdés is megérne egy hosszabb beszélgetést!- Az unokavárás mintha az életed kiteljesedése lenne, ettől még szebb és felemelőbb. Meglátod és rádtör a szerelem, mert ez az igazi, hogy alig bírod ki.

Nagymama vagyok

Baráti üdvözlet minden sorstársamnak! Szerbusztok Nagymamák!

Mi már tudjuk milyen csoda az Unoka, néha csodálkozunk azon honnan ez a határtalan szeretet, honnan a megújuló erő, hogy játszunk még és még. Van olyan napod amikor nem gondolsz rá, ha több van, rájuk? Nálam még az olyan pillanatok is ritkák. Szerencsés vagyok, az első perctől ott lehetek az Unokáim mellett, főállású Nagyi vagyok. Két fiú, és két lány unokám mellet rengeteg örömben van részem.

Életcélom a család öszzetartása, eddig sikerült. Ez kompromisszumokkal jár, amit mi Anyák megtanulunk az évek során. De mennyivel szebb, és nehezebb is nagymamának lenni, mert ugye nem igaz az, hogy "övék" a felelősség! Na itt jön a dilemma! Mit, és mennyit monhatok, hogy a béke is megmaradjon, és a lelkiismeretem is nyugodt legyen, hogy megpróbáltam jó tanácsot adni. Egyáltalán, jó tanács, vagy az az érthetetlen generációs különbség amiben eddig nem hittem?